Tegnap eleg suru napom volt, mert talalkozom volt a konyvtarossal, a temavezetommel, es utana votl egy allasinterjum. Hogy a vegen kezdjem, felvettek, ugyhogy mostmar heti 2 x 6 oraban recepcios leszek a Postgraduate Centre-ben, ami kevesebbet fizet, viszont van fizetett szabadsag es sokkal jobban nez ki az oneletrajzomban, arrol nem is beszelve hogy valoszinuleg kellemesebb munka es van tovabblepesi lehetoseg. A temavezetommel is nagyon jot beszelgettem, megegyeztunk hogy karacsonyig milyen tovabbkepzesekre menjek el, mik a terveim konferencia ugyileg, es azt modnta hogy latja hogy szorgos voltam es sokat haladtam. Ennek nagyon orultem, mert ugy ereztem hogy nnem tudtam eleg idot a PhDra forditani a nagy fejetlensegben, de ha o ugy erzi hogy igen akkor az a lenyeg. Raadasul azt modnta hogy talan megjelentethetnem a szakdolgozatom egy reszet egz cikben! Megigerte hogy jovo pentekre elolvassa az egeszet es akkor javasol majd folyoiratokat ahol megprobalhatom. Ugyhogy ez is nagyon izgalmas.
Kozben kicsit megfaztam ugyhogy a hetvegen nem sokat csinaltunk, de feltettem par kepet korabbrol, peldaul a bicikliturarol. Csak 3an voltunk (azt hittem tobben leszunk) es en mint az egyeduli kezdo biciklis majd meghaltam, de tuleltem es majd ha jobban formaba jottem visszamegyek es meghoditom azt a dombot. Ma voltam a banlkban is, es az is rendben ment, sot, kaptam mostmar rendes szamlat nem csak diakszamlat ugyhogy ez egy kellemes meglepetes volt. Szoval meg inkabb rendezodnek a dolgok, es ez megnyugtato.
Olyan jó látni, hogy pici adagokban ugyan, de - legalább is a posztjaid alapján - folyamatosan jó dolgok történnek körülötted! Nagyon szorítok, hogy minden így is maradjon!
ReplyDelete